-
1 βροτός
βροτός ( μόρος, mors, μορτός, daraus ΜΡΟΤΌΣ, dafür des Wohllautes halber βροτός; daher das μ in φαεσίμβροτος, τερψίμβροτος, φϑισίμβροτος; vgl. μολεῖν βλώσκω, μέλι βλίττω, μαλακός βλάξ; μέμβλωκα, ἤμβροτον); sterblich ( Hesych. φϑαρτὸς ἢ γηγενὴς ἄνϑρωπος, bei dem auch βροταί, erkl. γυναῖκες); ἀνήρ Il. 5, 361; ἔϑνος Pind. P. 10, 28; gew. ὁ, subst., der M en sch, im Ggstz der ϑεοὶ ἀϑάνατοι, Hom. u. folgde Dichter. Hom. ϑνητοῖσι βροτοῖσιν Odyss. 3, 3. 7, 210. 12, 386, ϑνητὸν βροτόν Odyss. 16, 212; Iliad. 18, 362 καὶ μὲν δή πού τις μέλλει βροτὸς ἀνδρὶ τελέσσαι, ὅς περ ϑνητός τ' ἐστὶ καὶ οὐ τόσα μήδεα οἶδεν· πῶς δὴ ἔγωγ', ἥ φημι ϑεάων ἔμμεν ἀρίστη, οὐκ ὄφελον Τρώεσσι κοτεσσαμένη κακὰ ῥάψαι; von Weibern, Odyss. 5, 218 ἡ μὲν γὰρ βροτός ἐστι, σὺ δ' ἀϑάνατος καὶ ἀγήρως; 5, 334 Λευκοϑέη, ἣ πρὶν μὲν ἔην βροτὸς αὐδήεσσα; 6, 149 γουνοῦμαί σε, ἄνασσα· ϑεός νύ τις ἦ βροτός ἐσσι; 160 οὐ γάρ πω τοῖον εἶδον βροτὸν ὀφϑαλμοῖσιν, οὔτ' ἄνδρ' οὔτε γυναῖκα.
-
2 κῡδαίνω
κῡδαίνω, im guten Sinne, rühmen, berühmt machen, ehren, verherrlichen; ἠμὲν κυδῆναι ϑνητὸν βροτὸν ἠδὲ κακῶσαι Od. 16, 211, von den Göttern gesagt, wie Il. 15, 612, wo es mit τιμάω verbunden ist; auch von der äußern Gestalt, Αἰνείαν ἀκέοντό τε κύδαινόν τε, sie heilten u. verherrlichten ihn, indem sie ihm durch die Heilung Kraft u. Schönheit wiedergaben, 5, 448; – loben, rühmen; ἃς φάτο, κύδηνεν δὲ Πηλείωνα Il. 23, 793, öfter; auch κύδαινε ϑυμὸν ἄνακτος, er erfreu'te durch Ehrenbezeugungen des Herrschers Seele, Od. 14, 438; vgl. Hes. O. 38, wo es mehr »sehmeichelnd« ist; ἐκύδανεν πόλιν Pind. P. 1, 59; sp. D., wie Nonn. D. 48, 968; auch in späterer Prosa, ἡ Ῥώμη μάλιστα τῆς ἀρετῆς τὸ περὶ τὰς πολεμικὰς καὶ στρατιωτικὰς ἔκύδαινε πράξεις Plut. Coriol. 1; Themist. S. auch κυδάνω.
-
3 κυδαινω
(дор. aor. ἐκύδᾱνα)1) делать славным, возвеличивать(Ἀχιλῆα, θνητὸν βροτόν Hom.; πόλιν Pind.)
2) почтительно приветствовать, чествовать(πάντας Hom.; τὸ περὴ τὰς πολεμικὰς πράξεις Plut.)
3) восстанавливать в первоначальной красе(Αἰνείαν Hom.)
4) радовать, веселить(θυμὸν ανακτος Hom.)
5) осыпать похвалами или лестью(τινά Hes.)
-
4 κυδαίνω
Aκυδᾰνῶ Lyc.721
, etc.: [dialect] Ep. [tense] aor.κύδηνα Il.23.793
; [dialect] Dor.ἐκύδᾱνα Pi.P.1.31
: ([etym.] κῦδος):— give or do honour to, τινα Il.10.69, 13.348, 350;ἠμὲν κυδῆναι θνητὸν βροτὸν ἠδὲ κακῶσαι Od.16.212
;Ζεύς, ὅς μιν.. τίμα καὶ κύδαινε Il.15.612
; [Αἰνείαν] ἀκέοντό τε κύδαινόν τε they healed and glorified him, by restoring strength and beauty, 5.448;πάλᾳ κυδαίνων Τεγέαν Pi.O.10(11).66
, cf.P.1.31;πατρίδα κ. Simon. 151
;σφ' ἀρετὴ κυδαίνουσ' ἀνάγει.. ἐξ Ἀΐδεω Id.99.4
;πρὸ τοῦ κήπου κ. τὸν περίπατον Plu.2.635a
.III seldom in bad sense, flatter, fawn upon, Hes.Op.38, cj. in Max.Tyr. 20.1.IV [voice] Med., pride oneself,ἐπὶ πατράσι Onos.1.24
.—Poet. and late Prose.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κυδαίνω
-
5 κῡδαίνω
κῡδαίνω, im guten Sinne, rühmen, berühmt machen, ehren, verherrlichen; ἠμὲν κυδῆναι ϑνητὸν βροτὸν ἠδὲ κακῶσαι, von den Göttern gesagt; auch von der äußern Gestalt, Αἰνείαν ἀκέοντό τε κύδαινόν τε, sie heilten u. verherrlichten ihn, indem sie ihm durch die Heilung Kraft u. Schönheit wiedergaben; loben, rühmen; κύδαινε ϑυμὸν ἄνακτος, er erfreute durch Ehrenbezeugungen des Herrschers Seele; schmeicheln
Перевод: с греческого на все языки
со всех языков на греческий- Со всех языков на:
- Греческий
- С греческого на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий
- Русский